Történet

A Pálfy

„Ilku Pál művelődésügyi miniszter új szakközépiskolát avatott Szolnokon, a Vegyipari-, Finommechanikai- és Műszeripari Szakközépiskolát. A huszonkétmillió forintos költséggel épül, és jelenleg körülbelül ötmilliós értékű műszaki felszereléssel rendelkező korszerű iskola avatóünnepségére az intézmény tágas aulájában került sor.” – adta hírül 1972. június 9-án a rádió. De a PÁLFY története jó néhány évvel ezelőtt kezdődött. 

1961-ben született meg az a rendelet, mely a műszaki szakemberképzés új szintjét, a „szakközépiskolát” teremtette meg. Szolnokon már a következő évben jelezték igényüket az akkor jelenlévő nagyüzemek (Tiszamenti Vegyiművek, Papírgyár, Mezőgép Vállalat, Cukorgyár) az „új típusú munkavállalókra”, de a képzés csak az 1964/65-ös tanévben indulhatott meg – a Tiszaparti Gimnázium épületében, az alagsorban három szakközépiskolai osztályban (szervetlen vegyipari, szabályozástechnikai és géplakatos). A jelenlegi épület tervezése is megindult ezzel szinte egy időben, majd az építkezés is megkezdődött a Tiszaparti Gimnázium keleti végénél 1969 júliusában Magyar Géza építészmérnök tervei alapján. 1970-ben alakult meg az új iskola igazgatósága és tantestülete, augusztus 1-jén megtartották a műszaki szemlét, majd a lelkes diákok és felnőtt dolgozók közös munkájának eredményeképpen 1970. szeptember 2-án megkezdődött a tanítás. 1971. december 20-ig a tanulók és tanáraik alkotó-teremtő munkájának eredményeképpen teljesen elkészültek a műhelyek és a laborok. 

Az ünnepélyes avatást követően is tovább bővült az intézmény felszereltsége: az 1972/73-as tanévben készült el a finommechanikai 1-2. és a pneumatikai műhely, elkezdődött az üvegtechnikai labor és a mechanikai mérőszoba, valamint a nyelvi labor kialakítása. A sors különös játéka, hogy ettől a tanévtől 1974/75-ig ebben az épületben működött a Vízügyi Szakközépiskola is. A szakmai gyakorlatokat akkor a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság építési munkahelyein tartották (pl. milléri belvíz szivattyútelepen, a Tiszaligeti Sportcsarnok alapozásánál, a kiskörei víztározónál és vízlépcsőnél).

Az iskola néhány év alatt előkelő helyet vívott ki a szolnoki középiskolák között: rang volt a „vegyipariba” járni, a jelentkezők száma mindig jelentősen meghaladta a felvehetők számát, s a 70-es évek végén kezdtek tanárként visszatérni az iskola előző évfolyamain végzett tanítványok.

1980. augusztus 1-jén vette fel az intézmény Pálfy János nyomdász nevét. A névavató ünnepség (1981. április 28.) mottója ez volt: „A jövő nemcsak az élőké lesz, hanem a halottaké is, akik a jövőért adták életüket.”

A 80-as évek egyik legmeghatározóbb eseménye a számítástechnikai képzés indítása volt: az első gépterem az első emelten, a 104-es teremben volt, Commodore 64-es gépekkel felszereleve. A képzés iránt óriási volt az érdeklődés. Az évtized másik fontos változása a négyéves képzésre épülő technikusi képzés volt. Ez a lehetőség 1985/86-tól az általános vegyész valamint a finommechanikai és automatizálási szakon vált lehetővé.

Iskolánkat mindig jellemezte az megújulásra való készség annak érdekében, hogy diákjaink naprakész ismeretekkel rendelkező, jó szakemberek legyenek – a munkaerőpiac igényeinek és elvárásainak megfelelően. 1989-ben az ötéves technikusképzés kiteljesítése volt a legfőbb feladat, majd 1991-ben bekapcsolódtunk a Munkaügyi Minisztérium által kiírt „Emberi erőforrások megújítása” nevű programba, melynek célja egy új szakképzési modell kialakítása és bevezetése volt. Iskolánk az ún. „világbanki” program megvalósításához 500 ezer USD értékű eszközt kapott, a program „terméke” pedig több új típusú tanterv, tankönyv, tanári és tanulói segédeszköz és taneszköz lett, továbbá külföldi tanulmányutak és nyelvi képzések Angliában, Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban. Több külföldi iskolával igen jó kapcsolatot sikerült ez idő alatt kialakítani.

A 90-es évek végére a megye legeredményesebb és legvonzóbb műszaki szakközépiskolája lett a Pálfy, köszönhetően a folyamatosan magas szintű szakmai és közismereti munkának, a rangos versenyeredményeknek és -szervezésnek (OSZTV elődöntő, Országos Pneumatikai Verseny, Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny és Jedlik Ányos Elektrotechnikai Verseny megyei fordulója), a sikeres pályázatoknak, eszközbeszerzéseknek és laborfejlesztéseknek.

Az ezredforduló és az első évtized a folyamatos változások időszaka volt, nemcsak a mi iskolánk életében: az oktatási intézmények önkormányzati hatáskörbe kerültek, majd megszűnt az iskolák önálló gazdálkodása, változott a kerettanterv (2001. szeptember 1.), bevezették a kétszintű érettségit (2004). Általánossá vált a számítógépes adatszolgáltatás, melynek egy igen fontos hozadéka lett, hogy végre láthatóvá vált az egyes intézményékben végzett munka: olyan statisztikák készülhettek, amik igazolták a több évtizedes, következes, szakmai munkát: a Pálfy éveken keresztül az első tízben szerepelt a szakközépiskolák rangsorában a felsőoktatási intézményekbe felvett tanulók arányát és az OSZTV eredmények tekintve (2000-2005-ös adatok alapján). 2008-ban bejelentették Szolnok város szakközépiskoláinak összevonását, és létrejött a Szolnoki Szolgáltató Szakközép- és Szakiskola valamint a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola, utóbbi tagintézménye lett a Pálfy, amely utolsó önálló tanévzáró értekezletét 2008. június 30-án tartotta. S az élet ment tovább, 2011 újabb szervezeti változást hozott: két tagintézmény összevonásával létrejött a Pálfy-Vízügyi, a megye legnagyobb tanulólétszámú szakképző iskolájaként. 2015-ben a SZOLMŰSZ helyét a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum vette át, s ezzel egy több ezer diákot és több száz tanárt befogadó iskolakomplexum jött létre szolnoki, újszászi és jászberényi tagintézményekkel.

A Vízügyi

Kik azok a vízügyi szakemberek? „… akik folyókat szabályoznak, csatornákat, gátakat, malmokat építenek, mocsarakat csapolnak le…” II. József legalábbis így definiálja őket királyi leiratában, amikor 1792-ben elrendeli Budán egy képző intézmény, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum működését.

Hogy nagy szükségét látták vízügyi mérnököknek, szakembereknek, az nem volt kétséges, azonban sok víznek kellett lefolyni nemcsak a Dunán, de a Tiszán is, míg aztán a vízügyi képzés a középfokú iskolarendszerben 1962-ben el tudott indulni. Ezután 10 évet kellett még arra várni, hogy a szolnoki vízügyi képzés története - először a Vegyipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolán belül a vízépítő-vízgazdálkodó szakkal -  elkezdődhessen.

Szolnok és térsége az ország egyik vízügyi bázisának számított, így ma is példaértékű, ahogy a helyi vízügyi érdekeltségű vállalatok pénzügyi támogatással is a szakemberképzés mögé álltak és 1972-ben megkezdődhetett a Tanműhely építése a Tószegi úton, melynek műhelytermeiben két évvel később már gyakorlati oktatás folyt. Az élet viharaiban az iskola sokszor kényszerült épületváltásra, költözésre. Egy dolog azonban azóta sem változott: a Tanműhely állandó, nélkülözhetetlen bázisa a gyakorlati képzésnek, közel kéthektáros területével, töltés melletti természetközeli környezetével máig kedvelt iskolai helyszíne tanárnak, diáknak egyaránt.

Az 1975- ös tanév nagy változásokat hozott. Új név, új épület. Az intézmény Vízügyi Szakközépiskola néven működhetett és beköltözhetett az Országos Vízügyi Hatóság és helyi vízügyi szervezetek támogatásával megépült Ady Endre úti komplexumba. Ekkor elindította az iskola- az országban másodikként- a víz- és szennyvíztechnológus képzést is.

1979-ben – kevésbé ünnepélyes keretek között- ismét költözni kellett. A Tiszaparti Gimnázium földszinti és pincerészét kapta meg az iskola. A legendásan jó tanár- és diákközösséget ez a helyzet nem törte meg, sőt még inkább összekovácsolta. A szenespince ifjúsági klub lett, akadt hely a könyvtárnak, nyelvi labornak is, sőt az iskolazenekar is nagy népszerűségnek örvendett. A szakmai fejlődés sem maradt el, ekkor kezdődik a tanfolyamrendszerű technikusképzés. A magyar vízügyi szakemberek szaktudása nemzetközi hírnévre tett szert, ennek köszönhető, hogy az iskola több tanéven át Algériából fogadott diákokat, akik vízgazdálkodási és vízépítési tanulmányokat folytattak nálunk.

1983-ban az iskola újabb költözésre kényszerült. Egy volt általános iskola nagyon rossz állapotú épületében kellett tovább működnie a Bajcsy-Zsilinszky úton. A szakmai szervezetek ismét az iskola mellé álltak, így kaphatott saját ebédlőt, ahol a kulturális események is zajlottak. Időközben átalakult a képzési rendszer ötéves technikusképzéssé, mely 1986-ban magasépítő szakkal bővült. Ez az iskola névváltozását is magával hozta, a diákok immár a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskolában tanulhattak.

1991-ben a három területen is elnyert világbanki pályázat nagy változásokat, fejlődési lehetőséget teremtett. Új képzési rendszer valósulhatott meg, mely újabb névváltoztatással járt. Immár a Környezetgazdálkodási és Építőipari Műszaki Szakközépiskola tanárai és diákjai vehettek részt külföldi csereprogramokban. Szintén a világbanki támogatásnak köszönhetően a megnövekedett igényekhez tudott fejlődni a Tanműhely új tantermekkel, laborokkal, számítástechnikai eszközökkel. 1996-ban az önkormányzatnak a kollégiumokat egységesítő törekvése intézményösszevonásokat eredményezett. A Petőfi Sándor Szakközép- és Szakképző Iskola 2. számú Tagintézményeként az Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola néven folytatta tovább működését az intézmény.

Ahogy ez már megszokottá vált, három év múlva, 1999-ben ismét költözni kellett, ismét egy volt általános iskola leromlott állapotú épületébe.

Ezek az ideálisnak nem nevezhető körülmények nem gátolták a folyamatos magas színvonalú szakmai képzést. Az OSZTV-n induló diákok közül minden évben voltak, akik az első 6 hely egyikén végeztek. Az intézmény a Hulladékgazdálkodási technológus felsőfokú szakképesítés akkreditált képzőpontja lett. Állandó jellemzője az iskolának, hogy folyamatos sikeres pályázati jelenlét párosul kimagasló szakmaisággal. A Comenius pályázat a közoktatási minőségbiztosítási programot kapcsolta be az iskolába. A Globe program révén egy nemzetközi környezetfigyelő hálózatba sikerült bekerülni.

2001-ben a második világbanki pályázat révén nagyértékű eszközfejlesztésben részesült az iskola.

A 2000-es évek már nem csak a „Vízügyi”, de az egész szakképzés szervezeti szintjén nagy változásokat hoztak. Szolnok város szakközépiskolái két nagy szervezetbe tömörültek, így lett az intézmény a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola tagja.

2011- újabb költözés. Régi-új ismerősként az iskola átteszi székhelyét a Tiszaparti sétány 2-3. alá. Ezúttal azonban nem egymás mellett, hanem együtt működik tovább két nagymúltú intézmény Pálfy-Vízügyi Technikum néven a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum legnagyobb tagjaként.